Tizennyolc évvel ezelőtt, 2008. november 3-ára virradó éjszaka gyújtópalackokkal és lőfegyverekkel támadtak meg két, romák által lakott családi házat Nagycsécsen. A felgyújtott otthonból menekülő 40 éves Nagy Tiborné Illés Évát és 43 éves sógorát, Nagy Józsefet agyonlőtték. Ők voltak a 2008–2009-es, rasszista indítékú országos támadássorozat első halálos áldozatai.
A nagycsécsi kettős gyilkosság nem előzmények nélkül történt. A későbbi bírósági ítélet szerint Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt már 2007 végén, 2008 elején elhatározta, hogy fegyveres támadásokat hajt végre romák ellen. Úgy gondolták, hogy az igazságszolgáltatás nem kezeli megfelelően a romák által elkövetett bűncselekményeket, ezért saját kezükbe veszik az általuk „rendcsinálásnak” nevezett fellépést. Valójában ártatlan embereket választottak célpontul kizárólag a származásuk miatt.
Az akciókra tudatosan készültek. Katonai ruházatot, távcsövet, éjjellátó készüléket, adóvevőket és külön telefonokat szereztek be, a kiszemelt településeket pedig előre feltérképezték. 2008. március 7-én Besenyszögön betörtek egy hivatásos vadász otthonába, a család tagjait megkötözték, majd három golyós és négy sörétes vadászpuskával, valamint lőszerekkel távoztak. Ezek közül több fegyvert később a romák elleni támadások során használtak.
Az első akciót 2008. július 21-én Galgagyörkön hajtották végre, ahol három, romák által lakott házra adtak le lövéseket. Augusztusban Piricsén Molotov-koktélokkal támadtak két épületre, és meglőttek egy, a házból kilépő asszonyt. Szeptember elején Nyíradony-Tamásipusztán lőttek egy házra, amelyben felnőttek és gyermekek aludtak.
Észak-Magyarországot szeptember 29-én érte el a sorozat. Tarnabodon több családi házra dobtak gyújtópalackokat és adtak le lövéseket. Az elkövetők romák otthonainak hitték az épületeket, személyi sérülés azonban nem történt. A hatóságok ekkor még nem ismerték fel teljes egészében, hogy egy szervezett, az ország különböző részein mozgó csoport áll a hasonló módszerrel végrehajtott támadások mögött.
Tarnabodon ráadásul három helyi férfit tévesen meggyanúsítottak és előzetes letartóztatásba helyeztek. Az ellenük folyó eljárást csak azután szüntették meg, hogy 2009 augusztusában elfogták a valódi elkövetőket.
A következő célpont Nagycsécs volt. 2008. november 3-án, éjjel egy óra körül érkeztek meg a Borsod megyei településre. A Dózsa György út 7. és 8. szám alatti, egymással csaknem szemközt álló házakat választották ki. Kiss István és Pető Zsolt gyújtópalackokat dobott az épületekre, majd vadászfegyverekből tüzet nyitottak, miközben Kiss Árpád távolabbról, távcsöves fegyverrel biztosította társait.
Az egyik háznál a Molotov-koktél nem okozott tüzet, a másik épület azonban lángra kapott. Nagy Tiborné Illés Éva férjével, Nagy Tiborral, sógorával, a mozgásában korlátozott Nagy Józseffel és a család egyik gyermekével tartózkodott odabent. Üvegcsörömpölésre, a lángokra és a lövések hangjára ébredtek. Amikor megpróbáltak kijutni a házból és eloltani a tüzet, az elkövetők újabb lövéseket adtak le.
Illés Évát és Nagy Józsefet a fejükön, illetve a nyakukon érték a sörétek, mindketten szinte azonnal meghaltak. Nagy Tibor is megsebesült, később a kórházban sörétszemet operáltak ki a bordái közül. A támadók néhány perc alatt végeztek, majd elmenekültek.
A támadás egyik túlélője egy közvetlenül az eset után készült helyszíni riportban így idézte fel az éjszaka kezdetét: „Rendesen lefeküdtünk, mint máskor.” A rövid híradófelvétel szerint a család tagjai a Molotov-koktél miatt kigyulladt házból próbáltak menekülni, amikor az ablakon keresztül meglőtték őket.
A mindössze másfél perces videó azt is megmutatja, mennyire bizonytalan volt a történtek első hatósági értékelése. A rendőrség akkor még úgy vélte, hogy az elkövetők az épületre lőttek, és a redőnnyel fedett ablakon keresztül, a sötét, füsttel teli házban nem láthatták az odabent mozgó embereket. A szemközti házra szintén rálőttek, és benzines palackokat is dobtak rá, azok azonban nem gyulladtak meg, így ott senki sem sérült meg.
A riportban megszólaló roma vezetők már közvetlenül a gyilkosság után rasszista támadásról beszéltek. Arra hívták fel a figyelmet, hogy szerintük minden jel szélsőséges csoportokhoz vezet, és az érintett településeken a támadások előtt vagy után gárdista felvonulásokat tartottak. A rendészeti miniszter kérésére külön nyomozócsoport alakult, amelynek azt is tisztáznia kellett, volt-e a brutális tettnek rasszista vagy etnikai indítéka.
A család szerény körülmények között élt, kosárfonásból tartotta fenn magát, és a helyiek szerint soha nem került összetűzésbe a törvénnyel. A gyilkosság után mintegy hetvenen – romák és nem romák – gyújtottak gyertyát a kiégett háznál. A félelem azonban még hosszú ideig megmaradt a településen.
Nagycsécs fordulópontot jelentett. A korábbi támadások során már veszélybe kerültek emberéletek, de addig senki nem halt meg. Az ügyészség későbbi értékelése szerint az első gyilkosságok megerősítették az elkövetőket abban, hogy folytassák a sorozatot.
Decemberben Alsózsolcán egy roma fiatalembert lőttek meg, aki életveszélyes és maradandó sérüléseket szenvedett. 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön felgyújtották a Csorba család házát, majd agyonlőtték az épületből menekülő Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Robikát. Áprilisban Tiszalökön saját háza előtt ölték meg Kóka Jenőt, augusztus 3-án pedig Kislétán az ágyában lőtték agyon Balogh Máriát. Tizenhárom éves lánya súlyos, maradandó sérüléseket szenvedett.
A nyomozás végül több mint száz rendőrt és nyomozót mozgatott meg. Milliónyi telefonforgalmi és közúti adatot ellenőriztek, több száz embert hallgattak ki, DNS-mintákat, fegyverszakértői eredményeket, lábnyomokat és mobiltelefonos cellainformációkat vetettek össze. A felderítés több súlyos hibával és téves feltételezéssel terhelten haladt. Tatárszentgyörgyön például a kiérkező hatóságok kezdetben elektromos zárlat okozta tűzről beszéltek, a holttesteken látható sérüléseket pedig nem ismerték fel azonnal lőtt sebekként. A támadások összekapcsolása és a rasszista indíték következetes vizsgálata is késlekedett.
Az elkövetőkhöz végül a technikai adatok, a helyszíneken rögzített nyomok és saját óvatlanságuk vezette el a hatóságokat. 2009. augusztus 21-én hajnalban a rendőrség a debreceni Perényi 1 nevű szórakozóhelyen fogta el a négy gyanúsítottat. Az épület egyik elrejtett részében megtalálták a támadásoknál használt, Besenyszögön elrabolt fegyvereket is. A bizonyítékok között szerepeltek DNS-nyomok, mobiltelefonos adatok, a több helyszínhez köthető bakancsnyom, valamint a fegyverek és a kilőtt lövedékek vizsgálati eredményei. A nyomozás 2010 nyarára fejeződött be, az ügyészség pedig az összegyűjtött bizonyítékok alapján vádat emelt a négy férfival szemben.
A büntetőper 2011. március 25-én kezdődött. Több mint 150 tárgyalási nap után a Budapest Környéki Törvényszék 2013. augusztus 6-án Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Csontos István, aki sofőrként és bűnsegédként vett részt az utolsó két gyilkosságban, 13 év fegyházbüntetést kapott, feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül. A Fővárosi Ítélőtábla 2015 májusában lényegében helybenhagyta az elsőfokú döntést. Csontos István büntetése ekkor jogerőssé vált, a három fő elkövető ügyében pedig a Kúria mondta ki a végső szót 2016 januárjában. Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt tényleges életfogytiglani büntetése jogerőre emelkedett: egyikük sem bocsátható feltételes szabadságra.
A jogerős ítélet egyértelműen megállapította, hogy a támadások hátterében rasszista indíték állt. A csoport célja a roma lakosság megfélemlítése, az etnikai konfliktusok kiélezése és az általuk elképzelt „rendcsinálás” volt.
A nagycsécsi gyilkosság Borsodban történt, a tragédiával való művészeti és társadalmi szembenézésnek pedig később Miskolcon is fontos fejezete született. Fuchs Máté 2022-ben bemutatott, 72 perces Feldolgozatlanul című dokumentumfilmje a miskolci Romano Teatro amatőr színtársulat munkáján keresztül vizsgálja, miként őrizte meg – vagy éppen szorította háttérbe – a magyar társadalom a romák elleni gyilkosságsorozat emlékét. A Romano Teatro 2005-ben alakult Miskolcon, Szegedi Dezső Jászai Mari-díjas színművész szakmai útmutatásával. A társulatban roma és nem roma fiatalok dolgoznak együtt, előadásaikban pedig rendszeresen foglalkoznak kisebbségi és társadalmi kérdésekkel. Munkájuk egyik központi célja, hogy a művészet segítségével közelebb hozzák egymáshoz a roma közösséget és a többségi társadalmat.
A Feldolgozatlanul apropóját a társulat A gyűlölet mosolya című zenés színházi előadása és annak próbafolyamata adta. A darab nem dokumentarista módon játssza újra a nagycsécsi, tatárszentgyörgyi vagy más támadásokat, hanem fiktív történeten keresztül mutatja meg, hogyan erősödhet fel a társadalmi előítélet és az egymással szembeni gyűlölet egészen addig, amíg már emberéletet követel.
Horváth Zsolt, a Romano Teatro művészeti vezetője korábban arról beszélt, hogy nem magukat a valós eseményeket akarták színpadra vinni, hanem azt a folyamatot megérteni, amelyben egy atrocitás végül halálos erőszakká válhat. Az előadás egyik alapvető kérdése, miért nem lehet még időben leültetni egymással a konfliktusba kerülő feleket, és megállítani a gyűlölet eszkalálódását.
Fuchs Máté filmje a miskolci próbafolyamat mellett szociológusok, újságírók, írók és művészek megszólalásain keresztül mutatja be a kétezres évek végének társadalmi közegét, valamint a támadássorozat gazdasági, szociális és politikai hátterét. Arra keresi a választ, hogyan történhetett meg mindez Magyarországon, miért övezte később egyre nagyobb hallgatás a hat ember életét követelő bűncselekményeket, és milyen szerepe lehet a színháznak vagy a filmnek egy közösségi trauma feldolgozásában.
A romagyilkosságok emlékezetének megőrzésére már korábban is születtek filmes kezdeményezések. Vágvölgyi B. András 2013-as, tízperces Bőrük volt a bűnük – Romagyilkosságok Magyarországon 2008–2009 című alkotásában Fullajtár Andrea, Gryllus Dorka, Kulka János és Nagy Zsolt mondja el a támadások történetét. A tanúvallomások és a periratok alapján megírt monológok az áldozatok és családtagjaik nézőpontjából idézik fel a négy halálos támadást.
A kisfilm még az elsőfokú ítélet megszületése előtt, a roma holokauszt emléknapjához kapcsolódóan készült. Egy országos virtuális megemlékezés része volt, amelynek célja az volt, hogy a romagyilkosságok ne tűnjenek el a nyilvánosság emlékezetéből.
A film címe pontosan jelzi, miért kell újra és újra felidézni a nagycsécsi áldozatok történetét. A támadók nem ismerték Nagy Tiborné Illés Évát és Nagy Józsefet, nem volt személyes konfliktusuk velük, és semmilyen tettükért nem akartak rajtuk bosszút állni. Azért választották ki és ölték meg őket, mert romának születtek.
A kilenc helyszínen végrehajtott támadássorozat hat ember életét követelte, további öt áldozat súlyosan megsebesült. November 3-a Nagycsécsen és egész Borsodban azóta nem egyszerű évforduló. Annak az éjszakának az emléke, amikor a korábbi gyújtogatások és lövöldözések nyílt embervadászattá váltak – és két ártatlan embernek kizárólag azért kellett meghalnia, mert romának született.
Fotó: Police.hu, Wesley János Lelkészképző Főiskola
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
